|
Furcsa.
Mert amúgy ez egy tök “autentikus” rész, amit úgy ösztönből írsz.
De jobban jársz, ha kihagyod.
Legalábbis ez a tapasztalat.
Figyi.
Tegyük fel, eszméletlenül *BEINSPIRÁLLAK*, és azt mondod:
“Oké, írok egy levelet!”
Néhány pillanattal később már azon kattogsz miről.
Rég írtál a feliratkozóknak.
Akkor is csak úgy ímmel-ámmal.
Pedig szeretsz írni, van mondanivalód, csak valahogy nem ez volt a prió.
Szóval.
Mivel kezded ösztönösen?
Elnézést kérsz.
Meg magyarázkodsz.
Tök feleslegesen.
Persze, imádod a *PASS BALÁZS* leveleket. Mély depresszióba esel, ha kimarad néhány nap. De akármennyire is szeretném, nem én járok egész nap a fejedben.
:(
Ugyanez a helyzet a feliratkozóiddal. Akármennyire szimpi vagy, ha hetek, hónapok, akár évek óta nem írtál nekik, nem rólad szól az életük.
Minek pazarolnál bekezdéseket a múltra?!
Kit érdekel?
Most itt vagy, írtál nekem, van egy király témád, csapassuk. Aztán később akár mesélhetsz is az árnyékban töltött időről, ha akarsz. De ne az első levél, első bekezdésében. Először indítsd be a fogaskerekeket.
Jövő héten küldhetnél is egy hírlevelet.
Huhh, a hétre ennyi.
Hétfőn tala drága feliratkozó,
Balázs
|
