|
Feliratkózóóóóóóóóóóóóóó
SZIAAAAA!
MI A ROSSEB’ VAN VELED?
Rég beszéltünk.
De ha már kérdezed:
Velem minden rendben, kipihentem magam. Bár nem voltam különösebben fáradt. Képzeld, sikerült beletenyerelnem egy tengeri sünbe. Basszus, ezek tényleg böknek. Sosem hittem el eddig. Meg kinéztem egy sziklát, ahonnan a vízbe akartam vetni magam, de mászás közben szétvágta a kiálló perem a lábam.
Szóval.
Remélem aggódtál értem.
KI ÍRNA NEKED ILYEN HÍRLEVELEKET?
Amúgy is.
Hol van a “FAIR PLAY” kitüntetésem?
“Miért?”
Hagytam egy hetet mindenki másnak. Hagytam egy hetet, hogy valaki betöltse az űrt. Hagytam egy hetet neked. Hagytam egy hetet, ami alatt simán leszokhattál volna a leveleimről.
Erre mit csinálsz?
Írogatsz nekem:
“Eskü hiányoznak a levelek!”
Meg most is ezt olvasod.
Ez pont összevág a napi levél tapasztalatokkal.
Micsoda véletlen.
Szóval.
Öt héten át küldtem minden hétköznap egy levelet.
“Ez akkor most ez egy napi hírlevél?” - kérdezed
Őőőő nem.
De igen.
Vagy inkább TALÁN.
“Hivatalosan” még nem köteleztem el magam. Lehet sosem fogom. De nem is ez a lényeg. Írok, mert van mit mondanom. Meg erősen hiszek benne, hogy tudok neked segíteni. Akár ezekkel a levelekkel, akár a nyomtatott hírlevéllel.
Tapasztalatok:
Tudod, magasról szarok a megnyitási arányra. De csak miattad ránéztem. Minimálisan csökkent. Nem összesítettem, de kábé átlagban 5%-al alacsonyabb ez az arány. HÚÚÚÚHAAA. De közben futott egy kampány is - amiről a múltkor beszámoltam -, szóval a lista is nőtt. Biztos az is hatással van a számokra.
Leiratkozási arány?
Szintén nőtt minimálisan.
Ehh.
De a lényeg.
A napi hírlevelek hatása tök egyértelmű. Nő az “elkötelezett” feliratkozók aránya. Tudod, akik mindent meg akarnak venni. Akik konkrétan nyomasztanak, hogy miért nincs több cucc, amiért tudnának fizetni. Akik képesek regisztrálni egy kamu e-mail címet, hogy azzal talán ki lehet játszani a dinamikus határidőt az egyik értékesítési oldalon. Akik mindenféle kedvezmény nélkül feliratkoznak az éves nyomtatott hírlevélre úgy, hogy fogalmuk sincs miről szól majd a következő 2-3 szám.
Persze ezzel együtt, megnőtt azok aránya is, akik szerint ez “túlzás”. A magukból évente két dögunalom hírlevelet kipréselő kollégák, akik “aggódnak”. - “Kiégeted magad, meg a közönséged is. Ennyi levelet senki sem bír elolvasni.”
Meg ott vannak a *DEMENTOROK*, akik rinyálnak az ingyen ebédért: “Túl kevés a konkrétum Balázs, ez így nem az igazi.” Vaaagy:“Ezt a témát jobban is ki lehetett volna bontani.”
És én ennek rohadtul örülök.
Neked is kellene.
Mert ha van a listádon egy elkötelezett réteg, akik mindent megvesznek, ódákat zengenek rólad, otthon a családnak felolvassák a leveleid, és megemlítenek ismerősi körben, az rohadt jó irány.
Velük van egy erős kapcsolatod.
Ami nem szakad meg, ha van egy elütés a leveledben. Vagy ha épp nem írsz annyira *IZGI* tárgymezőt. Esetleg nem ülsz fel egy trendre, és nem csinálsz magadból bohócot a TIKITOKIN.
SŐŐŐŐT!
A “betanított” CSÖCSDZSÍ is tehetetlen.
De ebbe most nem megyek bele.
Szóval ez az első 5 hét tapasztalata.
Nem tudom, lehet majd az 5 hónapról is írok.
Vagy az első 5 évről.
Kiderül.
Ölellek,
Balázs
|
